A fogak elvesztésének sok oka van, amelyek között szerepel a szuvas fogazat, fogágy betegség, vagy baleset. Ezen esetekben a foghiány pótolható fix fogpótlással, más néven híddal. Ilyenkor a hiányt határoló fogakat lecsiszolják csonknak, majd ragasztóanyaggal rögzítik a hidat. Abban az esetben, ha nagyon kevés fog van, vagy egyáltalán nincs már, részleges vagy teljesen kivehető fogpótlást alkalmaznak. Azonban ez az megoldás nagyon sok türelmet igényel. Azoknak a páciensek javasolt az implantátum, akik a fentebb felsoroltak közül egyiket sem szeretnék alkalmazni.

Az implantátum egy olyan műgyökér, amelynek anyaga biokompatibilis, mint például a titán (amelyet az emberi szervezet teljes mértékben elfogad). A fogászatban az implantációt a fogazat funkciós és esztétikai rehabilitációjára alkalmazzák. Ezzel a módszerrel a műfoggyökerek beültetésének segítségével pótolják a hiányzó fogakat. 

Implantátumot minden olyan egészséges, felnőtt ember kaphat, akinél a következő ellenjavallatok nem állnak fenn:

– növekedésben lévő gyermek
– súlyosan szívbeteg
– daganatos megbetegedés
– drogfüggőség és alkoholfüggőség
– erős dohányzás
– súlyos anyagcsere-betegség
– rossz szájhigiénia

A felhasznált anyag teljes mértékben megfelel a legszigorúbb szabványoknak és előírásoknak. Abban az esetben, ha a beteg rendszeresen jár kontrollvizsgálatra, illetve megfelelően tisztítja és ápolja az implantátumot és a hozzá tartozó fogpótlást, az implantátum élethosszig tartó ellátást biztosít.

Milyen foghiányok pótolhatóak implantációval?

– Sorközi hiány esetében: ilyenkor az ép fogívben egy vagy két fog hiányzik. Ez esetben a szomszédos fogakat nem kell lecsiszolni, hanem implantátumon készülhet el a fogpótlás.
– Sorvégi hiány: Ebben az esetben a hiányzó fogak pótlása az implantációs fogpótlás használata nélkül csak kivehető módon készíthető el.
– Teljes fogatlanság: Implantátumot a meglévő csonkkínálattól függően lehet beültetni. Több megoldás is létezik: lehetséges teljes fogazat rögzített (ragasztott vagy csavaros) módon történő pótlása, vagy 2-4 implantátumon rögzített teljes kivehető fogsor, valamint lehetséges a kettő kombinációja. Az elsődleges szempont úgy is a személyre szabott tervezés és kivitelezés.

Implantációs műtét

A következő lépésekből áll egy implantációs műtét:

– A csont eléréséhez először fel kell tárni a lágyrészeket
– Ezután egy vékony előfuratot készítenek a csontba, mellyel meghatározzák az implantátum helyét, hosszát és irányát. Ez nevezik vezetőcsatorna fúrásnak
– A magfúróval kialakítják a csontfészket az implantátum átmérőjéhez és hosszához igazodva
– A létrejött csontüregben menetet vágnak, amely azonos az implantátumon lévő csavarmenettel, így könnyebbé teszik annak behajtását a csontba.
– Behelyezik az implantátumot
– Végezetül bezárják a lágyrészeket

Kétféle műtéti technika létezik:

– Az egyszakaszos, amelynél az implantátumokat a nyálkahártya átfúrásával ültetik be és nyitottan hagyják gyógyulni. Egyszerűbb, gyorsabb és a beteg számára nem annyira megterhelő technika, de nem minden esetben alkalmazható.
– A kétszakaszos műtéti technika során az implantátumok teljes terjedelmükben az íny alatt vannak és gyógyulnak, melyet később, a gyógyulási idő lejártával felszabadítanak. Biztonságosabb a zárt gyógyulás, de egy második műtéti beavatkozással jár.

Az implantáció módszerének három különböző típusa van:

– Azonnali implantáció során a fog eltávolítása után azonnal beültetik az implantátumot
– Késleétetett implantáció esetében a fog eltávolítása után 4-8 héttel alkalmazzák a beültetést
– Késői implantáció: a fog eltávolítása után 3 hónappal történik meg az implantáció.

Az orvos feladata, hogy a számunkra megfelelő módszert kiválassza. Az első konzultáció során a fogorvos tájékoztat a módszerek előnyeiről és hátrányairól, valamint a fennálló kérdéseket tisztázhatjuk vele.