Minden bizonnyal létezhetett már Kr.e. 7000 körül a fogorvosi szakmának valamilyen kezdetleges formája, hiszen ezt bizonyítja több az Indus Völgyi Civilizációból származó lelet is. Látható, hogy a fogfájás nem egy új keletű dolog, már évezredekkel ezelőtt is problémát okozott az embereknek.

A mai Pakisztán területén folytatott ásatásokon előkerült leletek azt jelzik, hogy az Indus Völgyi Civilizáció egykori lakói számára nem volt ismeretlen a fogorvos, aki többek közt kezdetleges fúrókkal igyekezett megoldani a paciens fogfájását. Sőt, a rekonstruált leletek alapján úgy tűnik, hogy az akkoriban használt módszerek megbízhatóak és hatékonyak voltak.

Természetesen már a fogorvoslás úttörői is próbáltak rájönni, mi okozza a fogak romlását. Egy Krisztus előtt 5000-ből származó sumér kéziratban például a fogszuvasodás „kóroki tényezőjeként” a fogférgeket jelölik meg, és ugyanerre a következtetésre jutottak az ókori Indiában, Egyiptomban, Japánban és Kínában. A féreg legendája Homérosznál is felbukkan, és még a 14. századi fogdoktor, Guy de Chauliac is azt az elképzelést vallja, hogy a fogszuvasodást a fogférgek okozzák.

Az Edwin Smith papirusz, amely a 17 században készült, ám feltételezhetőleg még ősibb, talán i.e. 3000-ből származó kéziratokon alapul, számos fogbetegség kezelését ismerteti. Az i.e. 18 században Hammurapi Törvénykönyve két ízben is büntetési módszerként hivatkozik a foghúzásra. Az ókori egyiptomi, görög és római emberi maradványok pedig a fogpótlás és a szájsebészet kezdetleges próbálkozásait mutatják.

Hippokratész és Arisztotelész is írt a fogászatról, köztük a fogredők megkopásáról, a szuvas fogak és ínybetegségek kezeléséről, a foghúzásról és a laza fogak illetve törött állkapocs huzalokkal történő rögzítéséről. Egyesek szerint a fogászati eszközöket és hidakat elsőként az etruszkok használták i.e.700, de más kutatások szerint már i.e. 3000 környékén. Az ókori Egyiptomban elsőként fogorvosnak nevezett gyógyító Hesi-Re, azaz „a fogak legnagyobbika”.

Az egyiptomiak a pótolt fogakat aranyhuzallal kötötték össze. A római Cornelius Celsus hosszasan írt a szájbetegségekről, valamint a fogászati kezelésekről, például a narkotikum tartalmú krémek és vérzéscsillapítók használatáról.

Az emberiség történelme során számos betegség kezelésére alkalmaztak foghúzást. A középkorban, sőt még a 19. század folyamán is, a fogorvoslás nem volt önálló szakma, a fogorvosi beavatkozások zömét borbélyok vagy orvosok végezték. A borbélyok többnyire csak foghúzásra szorítkoztak, ami enyhítette az ügyfél fájdalmát és a krónikus fogfertőzést. A foghúzásra használt eszközök kora évszázadokra nyúlik vissza. A 14. században élt Guy de Chauliac nevéhez fűződik a pelikáncsőrre emlékeztető úgynevezett „fogpelikán” fejlesztése, amit egészen a 18. századig használtak. A pelikánt ezután a fogászati kulcs váltotta fel, melyet később a 20. századi modern fogók.

A középkorban népesemény volt, ha a foghúzó megjelent a településen. Klasszikus középkori életkép, hogy amikor egy településen megjelent a foghúzó, ácsoltak egy színpadot, összegyűlt a nép, és mint egy középkori kivégzésnél, végignézték a beteg szenvedését, és tapsoltak, ha kijött egy fog.

Szent Apollónia, vedd el a fájdalmat!

A fogfájósok védőszentje Szent Apollónia. Az Alexandriában élt keresztény nőt hitéért brutálisan megkínozták: kihúzták az összes fogát. Akkora volt a kínja, hogy nem várta meg, hogy máglyára rakják, maga lépett a tűzbe.

 

Az első kizárólag fogorvoslással foglalkozó könyv 1530-ban jelent meg (“Artzney Buchlein”). Az első angol nyelven írt fogorvosi szövegkönyv 1685-ben íródott Charles Allen tollából “Operator for the Teeth” címmel. A modern fogorvoslás az 1650 és az 1800 közti időszakban alakult ki.

Egy angol orvos, Thomas Browne egyik barátjának írt, később 1690-ban publikált levelében jellegzetes humorral fogalmazza meg az egyiptomi leleteken tett fogászati megfigyeléseit:

„Az általam látott egyiptomi múmiák szája némiképp tátva maradt, ami alkalmat adott arra, hogy betekintsek, és szemügyre vegyem a fogazatukat, amiben alig lehet felfedezni hiányosságot vagy szuvasodást. Következésképp Egyiptomban, ahol egy ember csak egyfajta műveletet végzett, vagy csak egyes testrészek betegségeit kezelte, a foghúzás egy egyszerű mesterség volt, és a mesterek Pyrrhus Király foghúzójánál némiképp nagyobb szakmai tudással rendelkeztek, lévén hogy a királynak mindössze két foga volt.”

A fogorvostudomány ma ismert formáját állítólag a 17. századi francia orvos, Pierre Fauchard indította útjára, akit ezért gyakran a „modern fogászat atyjaként” emlegetnek. Számos fejlesztése közt szerepelt a fogprotézisek használata, a fogtömések bevezetése, és a nevéhez fűződik az a megállapítás, hogy a cukorszármazék savak, mint például a borkősav felelősek a fogszuvasodásért.

forrás: hipochonder. blog.hu; origo