A műtét után

Az implantáció után egy héttel eltávolítjuk a varratokat. A gyógyulási szakasz általában három hónapot vesz igénybe, ettől azonban eltérő is lehet. Ezen szakasz ideje alatt az implantátum felszínén található apró résekbe, mikropórusokba belenőnek a csontsejtek. Ezt a folyamatot osszeointegrációnak nevezzük. A folyamat befejeződése után válnak alkalmassá a beültetett implantátumok a teherviselésre. Könnyen belátható, hogy abban az esetben, ha például csontpótlás történt, vagy a páciens csontszerkezete nem a legmegfelelőbb, akkor hosszabb gyógyulási időre van szükség ahhoz, hogy az implantátumok hosszú élettartamát a korai terheléssel ne veszélyeztessük.

A gyógyulási idő letelte után az implantátumokat „felszabadítjuk”, azaz az integrálódott implantátumba rögzítjük a fogpótlást majdan viselő műcsonkot. Ezen fog majd rögzülni a fogpótlás.
A második beavatkozás már nem minősíthető műtétnek, mert egy viszonylag egyszerű és gyors beavatkozásról van szó.
Az implantátumok gondozása
Az orvos és páciens kapcsolata nem érhet végez az implantáció elvégzése után, mert az implantátum hosszú „élettartama” érdekében szükség van annak folyamatos kontrolljára. A kontrollvizsgálatok rendjére a következő sémát alkalmazhatjuk:
A műtét után egy héttel eltávolítjuk a varratokat, ellenőrizzük a sebvonalat, illetve az implantátumokat

• A második kontrollvizsgálatra a fogpótlás elkészítése előtt, tehát az implantáció után három hónappal kerül sor
• A harmadik kontrollvizsgálatot a fogpótlás használatba vétele után 2 héttel végezzük el.
• Ezt követően – személyre szabottan – félévente vagy évente végezzük el a ellenőrzést.

Ettől függetlenül természetesen a kezelőorvosnál kell a betegnek jelentkeznie, ha bármi panasza van az implantációval, vagy az arra készült fogpótlással kapcsolatosan. Az implantációs beavatkozást részletekbe menően dokumentálni kell, és ez a későbbiekben megkönnyíti a páciens nyomonkövetését. A későbbi kontrollvizsgálatokat ugyanígy adminisztráljuk. A rendszeres kontrollvizsgálat biztosíthatja az implantátumok hosszú távú sikerességét.

Az implantációs fogpótlás tisztítása speciális ismereteket kíván. Ezzel kapcsolatban betegünket részletesen felvilágosítjuk, és az alkalmazandó eljárásokat megtanítjuk. A megfelelő szájhigiéné fenntartása alapvető az implantátumok hosszú távú sikeréhez. Az implantátumok beépülését követően a kritikus pont a nyálkahártya (íny) és az implantátum (nyaki részének) találkozási pontja. Itt jöhet létre kedvezőtlen esetben olyan gyulladás, ami akár az implantátum elveszítéséhez is vezethet. Ennek megakadályozása érdekében végezzük az implantációt követően fél évenként a professzionális szájhigiénés kezelést, a rendszeres kontrollvizsgálattal összekapcsolva. De igen fontos, hogy a mindennapi, otthoni szájápolás alapos legyen, mert a páciens tehet a legtöbbet a megfelelő szájhigiéné fenntartásáért, és ezáltal az implantátumok hosszú távú sikerességéért.

Az implantáció sikeressége

Az implantáció akkor nevezhető sikeresnek, ha nincs fájdalom, idegentest-érzés, nincs implantátum körüli gyulladás, az implantátum nem mozog, továbbá a röntgenfelvételen nem látható az implantátum körül csontfelritkulás. A sikeres implantáció kifejezés tehát nagy hangsúllyal a hosszú távú sikerességre vonatkozik. Ebből viszont következik, hogy a sikerességért egyrészt az implantációt végző orvos, másrészt az implantátumot viselő páciens tehet sokat (ezzel kapcsolatban többet az implantátumok ápolása című fejezetben olvashatunk.)
Az implantációval foglalkozó szakirodalom, valamint saját méréseink is azt mutatják, hogy az implantátumok sikeressége 90 % feletti. A sikertelenség napjainkra minimálisra csökkent rátája tovább csökkenthető azáltal, hogy a sikertelenül beültetett implantátumok helyére – a szakmai szempontok figyelembevételével és annak függvényében – újabb implantáció végzünk. Mindezek alapján elmondható, hogy a sikertelen implantáció igen ritka.

A műtét után

Az implantáció után egy héttel eltávolítjuk a varratokat. A gyógyulási szakasz általában három hónapot vesz igénybe, ettől azonban eltérő is lehet. Ezen szakasz ideje alatt az implantátum felszínén található apró résekbe, mikropórusokba belenőnek a csontsejtek. Ezt a folyamatot osszeointegrációnak nevezzük. A folyamat befejeződése után válnak alkalmassá a beültetett implantátumok a teherviselésre. Könnyen belátható, hogy abban az esetben, ha például csontpótlás történt, vagy a páciens csontszerkezete nem a legmegfelelőbb, akkor hosszabb gyógyulási időre van szükség ahhoz, hogy az implantátumok hosszú élettartamát a korai terheléssel ne veszélyeztessük.

A gyógyulási idő letelte után az implantátumokat „felszabadítjuk”, azaz az integrálódott implantátumba rögzítjük a fogpótlást majdan viselő műcsonkot. Ezen fog majd rögzülni a fogpótlás.
A második beavatkozás már nem minősíthető műtétnek, mert egy viszonylag egyszerű és gyors beavatkozásról van szó.
Az implantátumok gondozása
Az orvos és páciens kapcsolata nem érhet végez az implantáció elvégzése után, mert az implantátum hosszú „élettartama” érdekében szükség van annak folyamatos kontrolljára. A kontrollvizsgálatok rendjére a következő sémát alkalmazhatjuk:
A műtét után egy héttel eltávolítjuk a varratokat, ellenőrizzük a sebvonalat, illetve az implantátumokat

• A második kontrollvizsgálatra a fogpótlás elkészítése előtt, tehát az implantáció után három hónappal kerül sor
• A harmadik kontrollvizsgálatot a fogpótlás használatba vétele után 2 héttel végezzük el.
• Ezt követően – személyre szabottan – félévente vagy évente végezzük el a ellenőrzést.

 Az implantációs beavatkozást részletekbe menően dokumentálni kell, és ez a későbbiekben megkönnyíti a páciens nyomon követését. A későbbi kontrollvizsgálatokat ugyanígy adminisztráljuk. A rendszeres kontrollvizsgálat biztosíthatja az implantátumok hosszú távú sikerességét.

Az implantációs fogpótlás tisztítása speciális ismereteket kíván. Ezzel kapcsolatban betegeinket részletesen felvilágosítjuk, és az alkalmazandó eljárásokat megtanítjuk. A megfelelő szájhigiéné fenntartása alapvető az implantátumok hosszú távú sikeréhez. Az implantátumok beépülését követően a kritikus pont a nyálkahártya (íny) és az implantátum (nyaki részének) találkozási pontja. Itt jöhet létre kedvezőtlen esetben olyan gyulladás, ami akár az implantátum elveszítéséhez is vezethet. Ennek megakadályozása érdekében végezzük az implantációt követően fél évenként a professzionális szájhigiénés kezelést, a rendszeres kontrollvizsgálattal összekapcsolva. De igen fontos, hogy a mindennapi, otthoni szájápolás alapos legyen, mert a páciens tehet a legtöbbet a megfelelő szájhigiéné fenntartásáért, és ezáltal az implantátumok hosszú távú sikerességéért.

Az implantáció sikeressége

Az implantáció akkor nevezhető sikeresnek, ha nincs fájdalom, idegentest-érzés, nincs implantátum körüli gyulladás, az implantátum nem mozog, továbbá a röntgenfelvételen nem látható az implantátum körül csontfelritkulás. A sikeres implantáció kifejezés tehát nagy hangsúllyal a hosszú távú sikerességre vonatkozik. Ebből viszont következik, hogy a sikerességért egyrészt az implantációt végző orvos, másrészt az implantátumot viselő páciens tehet sokat (ezzel kapcsolatban többet az implantátumok ápolása című fejezetben olvashatunk.)
Az implantációval foglalkozó szakirodalom, valamint saját méréseink is azt mutatják, hogy az implantátumok sikeressége 90 % feletti. A sikertelenség napjainkra minimálisra csökkent rátája tovább csökkenthető azáltal, hogy a sikertelenül beültetett implantátumok helyére – a szakmai szempontok figyelembevételével és annak függvényében – újabb implantáció végzünk. Mindezek alapján elmondható, hogy a sikertelen implantáció igen ritka.